Egy kis bemutatkozás.
Becsületes nevem Kiss Balázs, alias Forest. Hogy miért is hivnak igy, majd egyszer mesélek, mert mindenki állandóan cseszeget érte ;)
Egy kis alföldi falu Helyett Salgótarjánban láttam meg a napvilágot, 1990.április 20.án, pontosan 101 évvel Hitler születése után. Sarudon tengetem a hétvégéket, meg a szüneteket nagy ritkán: itt élek. Egy szém kis falucska a Tisza-tó partján, ami, azt hiszem nem túlzok ha azt állitom, hogy nagyon jó kis lakhely, eltekintve néhány negativumtól. Ide jártam általánosba, ahol Édesanyám tanitott többek között a helyi iskolában, ahol hamar barátokra leltem, és hál'Istennek a mai napig tartom a kapcsolatot velük. Édesapám sofőr, illetve teherfuvarozgat. Hidvégesi részén laknak a falunak nagyszüleim. (apai ág) Mint falusi kisgyerek, az egész községet bejártuk, és elég sok időt tölöttem itt kint is. Igazi falusi gazdaság, állatokkal, hizovágással, pálinkafőzéssel, ahogyan azt elképzelitek :) Nagyon szeretek hazajárni, mert mindig felüdülést jelent, kicsit asszimilálódok Petőfivel az alföldről alkotott véleményekben. :)
Egerre is ki kell térnem pár szóban. Itt laknak másik ágról való nagyszüleim: És mint édesanyám kiskoromban még javában tanult, elég sokat voltam itt is elhelyezve. Namármost imádom őket is: nagyon sok időt töltöttem el velük, rengeteget kirándultunk, és mondhatni, Eger kicsit az otthonom is. Gondohatjátok, ez egy nagyon szép vidéki város, mondhatni kisváros jellege van sokszor. Főleg hogy a középiskolai éveimet is itt töltöttem, az Egri vár alatt, a város hangulata, a Dobó-tér, a Lila iskola, és megannyi helyi jellegzetesség bennem maradnak, talán örökre. A város felfedezése, a kis zugok, a kollégium és környéke nagyon sok szép emlékhet idéz ha arra járok. Nagyon szerettem ide járni középsuliba: remek iskola volt ez, nem kellett megfeszülnöm a tanulásban, remek tanáraim voltak, és azt tanultam, amit szerettem. Az itt megszerzett barátok, ismeretségek, az egész életemben a legnagyobb jellemformálást hajtották rajtam végre. Előtte, hogy őszinte legyek, eléggé idegesitő srác voltam. Úgy gondoltam, én vagyok a világ közepe, nem tudtam egyszerűen egyenrangúnak kezelni az embereket magammal, és eléggé vágytam hogy mindig a társaság középpontjában legyek. Nos, ez a tulajdonságom azért kihat a mostani személyiségemre, azt hiszem, de azért próbálok visszafogott lenni. Nah mindegy, ezt most visszaolvasva elég pongyola megfogalmazás, de azt hiszem, ha annyit mondok, hogy jobb arc lettem sokkal (remélem) akkor kapisgáljátok a lényeget.
Jelenleg Itt élek Pesten, a csúnya, szürke, szmogos, ám mégis el-elámito nagyvársoban. Elég új még itt ez a környezet, és sok az új kihivás: remélem eleget tudok tenni a szüleim, barátaim, ismerőseim és a környezetem elvárásának, (ami azért annyira nem szokott érdekelni, de most látom az értelmet a közdelem mögött) és helytállok az egyetemen.
Nos igy elsőre talán ennyit, ez a nagyon alap dolog, majd ha kedvem szottyan, leirom hogy miért is szeretem a komolyzenét, miért van a nevem után irva msn-en hogy MUT, tudok-e sielni, és hogy milyen volt életemben elsőnek repülőre ülni.
